Egyedül voltam, egészen ott hátul
Neonszemeivel egyre jobban bámult
Sírtak szelei, mint megannyi sok hívság
Ködben úszó fémes, fekete lépcsőház
Amarra ha néztél, sok kacér kacsintás
Fogódzó tekintet, tegnapi méltóság
Mennél is meg nem is, istened a csendben
Galambok repültek, ha nem is szépen rendben
Kinéztem a nyúló, kéken zúgó térre
Tűnő ősz perelt egy megriadt egérrel
Amaz fázó-félősképpen iszkolt gyorsan tova
Odvas kéményekben zörömbölt a huzat
Felém emelkedett, és térdre dőltem menten
Nagy furcsa szemével szemlélte a lelkem
Nem fért belém, csupán némán kerülgetett
Érdes macskajajra el patkányhad ügetett
Sétáltam az összes járda menti párán
Szerelem folyt végig mindegyik csatornán
Üres kukát túrt fel rókaszerű éhség
Meleg helyen aludt a kutyaszerű hűség
Színes műanyagok kavargó násztánca
Egy zöld lámpa az aszfalt keményét pásztázza
A belém szakadt űrben zajongó akarás
Hajam közé ragadt egy jégcsapízű varázs
Mindenki csak maga, senki se volt rendben
Erős szempár villant, velem éppen szemben
Arca gyönyörű volt, fenséges, hatalmas:
Az éjszaka nővé vált, aztán köddé hamvadt.
