Diadal
Az avatott szem tovább látott
Mandarinfák között a lét
Ingatag jártam, remegett a térdem
Kezeimbe ragadt a kéj
Felkeltem a szemem nélkül
Szaglásomra szolgált a száj
Lágy tónusok jártak a kertben
Éreztem, hogy élni muszáj
Zöld felül és kerek, kivágott
Kavicsokra víz gyűlt legott
Térden-hason eléd csúsztam
Megtenni, ha nem akarod
Cukorból volt alsó ajkad
Olvadt, miközben haraptam
Szelíd-szívós ölelésünk
Kizárta a tudhatatlant
_ _ _
Jogosult lettem a jóra
Járt nekem, mint az első tánc
Hiányzol, mert az éveket nem látom
Öregszik bennem a sok apró ránc
Fehér, pici, apró dolgok fogtak
Takarták a szemem és a szám
Nem akarták: teljes ésszel tudjam
Éjszakánként ki aki vigyáz rám
