ötpontegy

korán volt még, csak pár madár zengett
rekedt hangon arról, hogy mennyi mindent
kellett adnom hiába, elveszett a hangom
eleve bukott hőst nem segít a kardom

neked is csak annyit, továbbit nem tudok
ha egészen akarsz: csak részeim kaphatod
ne elégedj mással, vágyj a másik jobbra
törjék el a karom, ha rímelnék e sorra

szüntelen nevettél, ezt igazán szerettem
széttépték mások álmaimban testem
nagyokat léptem és rántottam holnapot
mába akartam faragni a napot

miért volt mindig és van, érthetetlen kellett
érdemeim szerint sose ami illett
kaptam, és te kaptál, rendben ez nem így lesz
halottnak a csók, halottnak a jelmez

mondanék egészet, mondanék száz valót
nekem sose adtak igazán újat, jót
kaptál, én vettem, néha el, ha kérted
szépen vagy rútul, szerettelek érte