ötpontegy

Diadal   Az avatott szem tovább látott Mandarinfák között a lét Ingatag jártam, remegett a térdem Kezeimbe ragadt a kéj   Felkeltem a szemem nélkül Szaglásomra szolgált a száj Lágy tónusok jártak a kertben Éreztem, hogy élni muszáj   Zöld felül és…

egyszer egy apró de mégoly huncut kedvű lény szétnézett a nyár rettentő kék egén gondolván hogy ő biz’ most tesz valami olyat a világ nagy kereke attól majd kiakad   lépett kettőt hármat jobbra balra egyet a társai úgy hitték furcsa táncot lejtett kacagott a…

  a manó éneke:   szakadt tisztáson baljósan pihegek tombolnak mögöttem megannyi döglegyek olcsó zúgásuk kis fülembe hallik kérlek te tudd jobban szívem merre hajlik   alattam nyugalom nyuvad kínos csöndben hátam mögött zavart szárnyak hada röppen szemem…

tegyünk úgy mintha furcsagörbén nézzünk csak a holdrahogyha teremthetünk néhány földetnincs meg a tűz ami lassan görgetmaga előtt házat völgyetlátom a lábam lassan mossafehér habja a kék partoknakelnézed ha egy hullám csobbanbiztonságot érzel sorbandőlnek álomvárak a…

Csak egy villanást adj, nézz úgy, hogy el ne hidd Mindenféle rendet hagyj benned szétesni Tégy helyre magadban félő nyugalommal Őrizd meg az arcom minden más arcokban   Pillanatot adj csak, nem kérem a kezed Olyan jelet csupán, mit könnyedén feledsz Akard a lángokat,…

Kis vörösbegy röptét nem ingatja vágy, Ösztön-léte libben, és ágról ágra jár. Vízben búvó követ sem bántja a tudat, Vad hullám vagy örvény: neki csak víz marad.   Léptet ne mérlegelj, össze többel ne vess, Egyszerűt boncolni, tudós: felesleges. Életvágy ha…

Megül a semmi, vagy megöl a hiány Nyakad a vállad közt, de nincs meg az irány Mennél, de megrekedsz, tennél, de hol a hit Belevesztél és bárcsak szólna most valaki   Nem kell, hogy kedveset vagy talán bíztatót Egy mondat is elég: kizökkent nyugtatón Elvesznél, de…

vagyok a jelen: kietlen, nagy fennsík vagyok az elmúlt lélekidegenség vagyok a por, melyet ruhádról ráz a kéz vagyok, mi simogat vagy árt   vagyok a lét maga, merengő talány vagyok a sűrű köd, felszállok talán vagyok a pára, vagyok az ébredés mikor vagy te, vagy a…

Mint aki a sínek közé lesett És kétkedőn bámul harsogó dombokat Kattogó, barna hangya-hadsereg És átfut fölöttük megannyi gondolat   Mint aki a színek közé esett Kéken-zölden mászik nagy, vörös ormokra Sárga völgyet merít pasztell óceánba És fehérnek lát…

Egyedül voltam, egészen ott hátul Neonszemeivel egyre jobban bámult Sírtak szelei, mint megannyi sok hívság Ködben úszó fémes, fekete lépcsőház Amarra ha néztél, sok kacér kacsintás Fogódzó tekintet, tegnapi méltóság Mennél is meg nem is, istened a csendben Galambok…